Hátán tarka csíkocska, / hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, / hanem kövek zugában.
|
|
Hát a róka hol lakik? / A lakása róka-lik,
oda búvik, ha esik, / ha vadászok
|
|
Hát a kis sün hol lakik? / Falevél alatt.
Be sötét a lakása, / sosem éri nap.
|
|
Hát a gólya hova fészkel? / Kémény tetejére!
Hogyha lenéz, meglátja, / mi fő lenn
|
|
Hol lakik a méhecske? / Háza be fura!
Nincsen annak ablaka, / csak egy
|
|
Hol lakik a halacska? / A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak, / lenn lakik a víz alatt.
|
|
Hol a bagoly lakása? / Egy vén tölgyfa odvába’.
Ott lakik a homályba’, / nincsen neki lámpája.
|
|
Hát a csiga hol lakik? / Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, / vele megy a háza.
|
|
Az őzike merre él? / Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén / pázsitból vetik.
|
|
Hát a nádirigónak / merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén / fészek a lakása.
|
|
| a |
Akkor indul vadászni, / ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt / óriás szemével. |
| b |
Benn a házban levest esznek, / meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának: / békát meg gilisztát. |
| c |
Ha a tisztáson suhan, / szél sem ér nyomába,
bársony füvön illan át / barna kis patája. |
| d |
Hogyha álmos lefekszik, / van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt / falevél a párna. |
| e |
Hogyha szél fú, leng a nád,/ susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek / a rigófiókák. |
| f |
Ki-kipislog, nézeget, / lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, / napozik a gyíkocska. |
| g |
Kövön-földön gyalogol, / fűszál a hintája,
tapogatja az utat / két kis szarvacskája. |
| h |
Lenn a lyukban megpihen, / amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget / három kisfiának. |
| i |
Úgy hívják, hogy méhkaptár, / nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, / ott gyűlik a mézecske. |
| j |
Vízben alszik, vízben kel, / vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, / buborék a labdája. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|